Ugrás a fő tartalomra
Lélekszakadás: mindenki másképp éli meg a kudarcot, a bánatot, a szerelmet. Azt, amikor kiállnak mellette, vagy azt amikor hátat fordítanak neki. Van, aki kiáll az embertársai elé, kiadja magából, azt, ami a lelkét nyomja és vagyok én, aki magába folytja gondolatait, hazamegy, készít magának egy meleg teát, leül a gép elé, belekortyol a teájába, és előre görnyedve pötyögni kezdi azt, ami épp a lelkét nyomja.
A verseim felöleli az életem, ami akár a tied is lehetett volna, mert elsősorban nem költő vagyok, hanem egy hétköznapi lány, talán pont a te társaságodból.
Ha benned is ott rejtőzik valami, amit eddig még nem mertél kimondani, vagy, nem volt senki aki meghallgatná, akkor készíts egy meleg teát te is, s fogalmazd meg a mondataidat :)

Ha készen vagy, az oldalsávban találsz egy kapcsolatfelvevő fület, ott beküldheted nekem. Mert mindenkiben ott van egy lélekszakadásnyi történet.





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fanta Renáta

Sötétség
Változik a világ, S vele változok en is. Egy régi ösvény bezárult, S egy új nyílt helyette.
A sűrű szürkeséget a borús eget, Némi fény töri meg. De mégis a sötét jobban hív, Most mégsem tarthatok vele.
De az új úton is, Láthatom a sötétet. S ismét kezet fogok vele, Hogy utam vezesse.
Barátként fogadt, Most szeretőként ölelt. Karjai közül elmém menekülne, De szívem jobban vágyódik utána.
Szívemre hallgatva, El merülök az ölelésben. S elmém elnyomom, Hallgasson éppen.
De várj, mi ez? Ez nem a sötétség, Hisz fekete szárnyak fonódnak körém!


Nagy Anna

Lélekszakadás

Már hónapok óta
csak kavarognak  bennem az érzelmeim, rólad!
Ha nem vagy itt, hiányzol,
ha pedig melletted vagyok, akkor
már előre érzem hiányod!!

Már előre érzem,
pedig még ott vagy mellettem.
Még ott vagy mellettem,
S én már akkor félek,
hogy el kellesz engedned, mind a két kezem.

Még, ha nem is örökre,
csak néhány percre/lélegzetvételre.
Néhány órára/szívdobbanásra,
néhány napra/lélekszakadásra...

Tudod édes, most is:
érzem hiányod,
s ez már bizonyos,
hogy élni sem lenne erőm nélküled!

S kétségtelen, hogy
jelenléted, tekinteted,
ajkad érintése, bőröd illata,
hogy te magad, drog vagy.
Hogy te húr vagy, a gitár pedig én.
Hogy én vagyok a test, te pedig bennem a lélek.
S bár az élet, az maga az élet,
de a lélek az mi vagyunk, a szakadás,
pedig maga a búcsúzkodás.

Drog vagy szervezetemben, ez kétségtelen.